Filmajánló: A nő (Her)
A héten a BrainBar keretein belül beszélgettünk Gábor-Balogh Bernadettel a marketing (és így a munka, de még átfogóbban az életünk) jövőjéről. Mindezt persze a digitális világ megközelítésében, amihez az HBO-n vetített, 2013-ban forgatott
A nő (Her) című filmet vettük alapul.
Aki tudja, nézze meg, de azért nagyon röviden. A meg nem határozott jövőben játszódó film férfi főszereplője válás utáni depressziójában éli ember- és világ-gyűlölő életét, amikor váratlanul úgy dönt, hogy előfizet egy személyre szabható operációs szolgáltatásra. Ez a op valójában egy mesterséges intelligencia, amely egy emberi tulajdonságokkal rendelkező „nő”, nevezetesen Samantha. Samantha kiváló társa lesz Theodore-nak, a férfi főhősnek, aki szépen-lassan beleszeret az operációs rendszerébe – aki hangsúlyozottan nem egy robot, nem egy élőlény, „csak” egy hang. A szerelem „kölcsönös” lesz, és Theodore elkezdi kapcsolatukat felvállalni barátai és a világ előtt. A férfi boldog: szinte bármit meg tud beszélni társával, szinte bármit át tudnak közösen élni. Szinte bármit. És innen nem lövöm le a végét.
Min gondolkoztatott el engem a film? Régóta mondom, hogy a mai kor embere keresi-kutatja önmagát, amihez most sokszor nincsenek valós mintái, kapaszkodói, hiszen sosem élt az emberiség ilyen világban. A példánk alapján "énközpontú" világban. Az elmúlt évezredek társadalmai sosem voltak énközpontúak: vagy társadalom-, vagy uralkodó-, vagy éppen vallás-központúak voltak.
Most tanuljuk és keressük azt, hogy az ego-t hogyan lehet megélni, értelmezni, kezelni. Ennek számtalan szélsőséges formája van, amikből a többség gyakran a negatív egoista példákat észleli, de valójában vannak pozitív történések is (pl. magunk miatt jobban odafigyelünk a Földre, vagy néha másokra is). Az 'ego', az 'én' egyéni értelmezése szükséges ahhoz, hogy túllássunk a mindennapok folyamán, a robotszerű működésen.
De egyelőre keressük magunkat, keressük és tanuljuk a „boldog élet” alapjait. Hogy az életet ne csak leélni, hanem élvezni is lehessen. Ez évezredekig nem volt adott mindenkinek. Ez a „ló egyik oldala” volt. Most lehet, hogy átestünk a ló másik oldalára – de ahhoz, hogy a lovon magán, középütt tudjunk ülni, szükséges (!) ezt a bizonyos másik oldalt is megtapasztalni. Másképp nem megy, mert az emberi elme duális, csak akkor érti meg a helyzetét, ha mindkét oldalt látta.
Legyünk türelmesek önmagunkhoz és a világhoz! Nem könnyű, hisz látszólag a világ sem türelmes. De szerintem akkor fogjuk tudni megérteni, hogy mi történik velünk, hogy mibe sodródunk, ha türelemmel, de legfőképpen tudatosan ránézünk a viselkedésünkre, a környezetünkre, az életünkre.
A nő című filmmel pedig például a digitális világunkra, behuzalozott életünkre.
