Az út a minimalizmusig

Nem olyan régen családilag néztünk egy ezeréves mesefilmet, amiben hirtelen megjelent egy felhúzható "valami" (a mai napig nem tudom, hogy mi funkciója lehetett...). A valami egy díszes, mondhatnám cicomás, viszonylag nagy doboz, amiből a felhúzás után előjött egy miniatűr kismadár, ami körbeforgott, miközben szólt a zene. 2020-as szemmel pont semmi értelme nincs ennek a valaminek, de anyósom rögtön kijelentette, hogy neki ilyen kell.

Pár napra rá hívott fel Fiala Borcsa, hogy egy cikket írna a tárgyakhoz fűződő megváltozott viszonyunkról, és részese lennék-e ennek a kalandnak. Igent mondtam, és egy jó kis esszé lett a végeredménye a wmn.hu-n.

A teljes cikk itt olvasható