Generációk és az agyféltekek
Azt írja Vekerdi, a mese terápia: "a mese összekapcsol múltat, jelent és jövőt, és a mesemondó (...) így hozhatja működésbe a gyerek jobb agyféltekét, amely a gyógyító érzelmek, a szeretet (és a rokonszenv) és a humor forrása, központja."
Egyes felmérések szerint már alig minden negyedik (25%) szülő olvas mesét a gyerekeinek. Pedig mesehallgatás közben a kisgyermek képeket alkot a jobb féltekéjével. Majd azt le is rajzolja, újra meséli, tovább színezve, fantáziálva.
Ehelyett ha a kicsit leültetjük az elektromos babysitter elé, akkor készen kapja a képeket. A helyzet pedig még tovább romlik, ha nem is meséltetjük őket, mert akkor nem fejlődik a kommunikációs képességük, szókincsük sem.
Az olvasás, írás, számolás a bal félteke dolga. A jobb félteke a megértés. A művészet. A zene. Az egészben való látás. A jobb viszont csak képekben tud gondolkodni. Ahhoz képeket kell alkotni. A képalkotáshoz viszont elengedhetetlen a non-verbális időszakban elkezdett szülői (élő-hangi) mesélés. Ennek hiányában blokkolódik az agy képalkotó funkciója, és helyette más területekre helyeződik a hangsúly. Nincs tragédia, csak teljesen másképpen viselkedő, értő és gondolkodó csemetéket hozunk létre. És ez az idősebbeket fogja rettenetesen bosszantani a közeljövőben.
Mindezt tetézi, hogy sokkal kevesebbet mozgunk, mint mondjuk tettük ezt 10-20-30 éve. Ez a kisgyerekeknél a szenzomotoros rendszer (a szenzomotorika az érzékszervek által felvett ingerek felfogásával, idegrendszeri értelmezésével és az ingerekre adott mozgásos válaszokkal foglalkozik) lassabb fejlődéséhez, és sok esetben gyengébb működéséhez vezet. Emiatt a mai gyerekek nem képesek úgy feldolgozni az információt , mint az idősebb generációk (pl. kevésbé tudnak fókuszálni, másképp értenek meg dolgokat, stb.). Azáltal, hogy már a kisgyerekek is messze több időt töltenek ülve, mint korábban, az egyensúlyrendszer sokkal kevesebb ingert kap. Gyenge működése pedig az információfeldolgozást és a koncentrációs képességet bizonytalanná teszi. És akkor nem beszéltünk az új divatról, a járás "erőltetéséről" a mászás kárára.
Gyarmathy Éva szerint a megoldás a híd. A a két agyféltekét összekötő corpus callosum (kérges test) hatékonysága. Ez a híd az emberi agy része, és olyan tevékenységek által erősíthető meg, amelyek a kétféle feldolgozást egyaránt megkívánják. Ezek ősidők óta a mozgás, a művészetek, a stratégiai-táblás játékok és a társas helyzetek.
A jobb agyféltekét nem kell félteni, meg fogja magát védeni. Az átmeneti időszakhoz viszont mi, felnőttek, szülők és nagyszülők próbáljunk meg minél több mindent hozzátenni, mert különben nekünk lesz nagyon nehéz ez az időszak, nem a gyerekeinknek, pláne nem a jobb agyféltekének.
Persze ez nehéz, ehhez ki kell lépnünk a komfort zónánkból és legyünk őszinték: sokszor már mi magunk sem tudjuk valójában, mi is a mozgás, a művészetek vagy a társas helyzetek. Akkor a gyerek - aki kényszeres utánzó - vajon honnan fogja tudni?
