Köztünk élő generációk 5.
Z generáció (1996-2010)
Ebbe a világba lépett bele a Z generáció, a világ első olyan generációja, akik beleszülettek az online világba.
2020-ra a Z generáció tagjai lesznek a legnagyobb fogyasztói réteg a világon.
Nekik már semmit nem kell tanulni: ahogy a Baby boomerek megtanulták és tökéletesre fejlesztették pl. a több sávos úton való vezetést, ahogy az X-esek megtanulták és tökéletesre fejlesztették pl. a több TV csatorna közötti szörfölést, ahogy az Y-osok megtanulták és tökéletesre fejlesztették pl. a mobiltelefon és az Internet használatát, úgy a Z generációnak ezt már nem kell tanulni – ők ezt már tudják. Nekik ez már alapképesség.
Az énképük része online lenni, és ezzel a tulajdonsággal ők az elsők a világon. Nem ismerik a technológiai nélküli életet: nem csupán kiegészítésként tekintenek az Internetre, hanem az életük szerves részeként. Sosincsenek egyedül: bármikor online lehetnek, bárhol és bármikor beszélhetnek magukról, kiadhatják érzéseiket, gondolataikat. Nyilván veszélyben vannak, de ez a veszély semmiben nem különbözik, mint amilyen veszélyben volt a többi generáció – majd megtanulják azt kezelni. Ahogy más generációk sem hittek feltétlenül a szüleiknek, hogy ők jobban meg tudják védeni őket a saját veszélyeiktől.
Ha a Z generációt ugyanúgy oktatjuk, ahogyan eddig tettük, az nagy veszélyt rejt magában. A tantárgyak, tananyagok, tankönyvek, pedagógiai módszerek, az oktatás formái stb. mind nem az új igényekre vannak szabva. Már az Y generációnál is megfigyelhető, hogy a hagyományos, poroszos formákat elutasítják, igénylik az interaktivitást, a sokszínűséget, a technikai eszközök használatát, az idejüket maguk szeretnék beosztani.
Mindez jelentkezik a munkahelyi képzések, tréningek esetében is. Sajnos a jelenlegi magyar alsófokú oktatási rendszer semmilyen jelét nem adja annak, hogy megértette a kor kihívásait. Pedig a Z generáció tagjai jelentős részben már iskolások. Óriási ellentét van a mindennapi élethez szükséges készségek és tudásanyag, valamint a jelenleg oktatott – főleg a biflázásra és az írásbeliségre épített – tananyag között. Nem véletlenül tanulnak sokan küszködve, nehezen, a szorgalmasan magolók pedig nem véletlenül döbbennek rá 23-25 évesen a munkahelyekre belépve, hogy felesleges dolgokat tanultak. Ugyanakkor mindez nagy lehetőségeket is rejt magában. A változást az oktatási szemléletben a fiatal generációk szakemberei fogják meghozni, de nagyon kellene igyekezni, mert a szakadék egyre nő.
