Köztünk élő generációk 1.


Építők vagy Veteránok (1945 előtt születettek)

A veterán vagy építő korosztály tagjainak többsége nem érti a mai világot. Mint minden rendes ember, ők is szülői és társadalmi minta alapján nevelkedtek, és ilyen mintát sehol sem láttak. Életüket nagy részben a szocializmus és a világháborúk okozta családi traumák határozták meg. Számukra evidens volt a nyugdíjas állás fogalma: nem volt ritkaság, ha valaki az iskolái után elkezdett valahol dolgozni és onnan is ment nyugdíjba. Nem volt divat kritizálni a vállalat vezetőségét. Örültek, ha volt munkahely, lehetett pénzt keresni és elfelejteni a korábbi évek szörnyűségeit.

Ez a generáció nem vágyott másra, mint a nyugalomra, békére, családi harmóniára. Ahogy a korábbi évtizedekben, számukra is a mikrocsalád a központi közösségi forrás. A mai kor nagyszülei nem is értik, hogy a gyerekeik-unokáik hova rohannak egész nap, miért váltogatják a munkahelyeiket évről évre, miért nem lehet leülni a vasárnapi ebédhez beszélgetni valami kütyü nélkül. Bizonyára nem jó irányba megy ez a világ – gondolhatják.

A rendszerváltás majdnem sokként érte őket: az öröm és a várakozás mellett az addigi nyugalom egy csapásra megszűnt. Olyan fogalmak, mint a marketing, az információs technológia, internet, többpártrendszer, demokrácia, liberalizmus... felkészületlenül érték őket.

A jelenlegi X–Y generációs világ látszólag nem is tud velük mit kezdeni: a média majdnem csak a brazil szappanoperák szintjén foglalkozik velük, a nyugdíjemeléseken vagy egészségügyi statisztikákon kívül ritkán kerülnek képbe.

Ez a generáció, ha valami stressz vagy öröm érte, várnia kellett, amíg ezt meg tudta osztani valakivel – amíg hazaért, jobb esetben talált egy telefont, vagy le tudta írni levélben. Örömét vagy frusztrációját órákig, napokig vitte magával, amíg fel tudta dolgozni. Ez ma másképp van.

Posztok