Kinek a felelőssége?

A minap beszélgettem egy hozzám hasonló X generációs felnőttel (férfivel!), aki teljesen ki volt borulva, hogy a mai tinik mennyire másképp állnak hozzá a szexhez. Nem tudnak udvarolni a

fiúk (mondjuk ez részben igaz is), és teljesen eltorzult képük van a szexuális életről. A lányokkal még kritikusabb volt - nyilván, hiszen pasi a főszereplőnk, a fiúkkal sokkal megbocsátóbbak.

A testi érettségbe lépő vagy még bőven az előtt álló Z generációsokról (1995-2010 között születettek) beszélünk. Vitatkozni nehéz ezzel, valóban mást jelentenek nekik az olyan fogalmak, mint a testiség, a barátság, a szerelem vagy a szex, mint a korábbi generációknak. De mennyiben járultunk hozzá mi, idősebb generációk? Mekkora a felelőssége a felnőtt korosztálynak ebben?

A szexualitás szabatosság, a szexuális forradalom a Baby boomerek fiatalkorára volt jellemző, ugyanúgy megbotránkozva nézték mindezt a Veteránok - de a különbség talán az volt, hogy a BB-k ekkor már fiatal felnőttek voltak. És korlátozott lehetőségeik voltak arra, hogy ezt megjelenítsék a hétköznapokban. Pláne a szocialista blokkban, ahol a tömegmédia max. olyan filmekkel támogatta ezt a forradalmat, mint az "Egészséges erotika" vagy a lengyel "Szexmisszió" filmek. De már másképp értelmezte ez a generáció az erotikát, ami az utánuk következő X generáció felfogását is megérintette, akik mára a testiséget a hétköznapok szintjére vitték át - igaz, jön a mentségünk: felnőttként. De valódi kifogás lehet ez?

Miért hisszük azt, hogy a gyerekeink burokban élnek? Miért gondoljuk azt, ha a népszerű és kevésbé népszerű napilapok címoldala harsogja, hogy "XY mellbimbót villantott a gálán" és hatalmas fényképpel tálalja azt, nem éri el a kicsiket? Miért ringatjuk magunkat abban a téveszmében, hogy ha az internetes újság napi szinten olyan cikkekkel jelenik meg, hogy "Bugyi nélkül szállt ki a színésznő az autóból" vagy "A híres popsztár teljesen meztelenül mutatta meg magát", azt nem látják a gyerekeink? Nem kell pornóoldalakat felkeresni ahhoz, hogy napi szinten toljuk az arcukba kéretlenül a nemiséget - pedig ők ezt még nem értik. Legalábbis nem úgy, ahogy mi felnőttek.

Legyünk őszinténk: hány szülő magyarázza el a gyerekeinek, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak? Hányan jövünk zavarba, és zavarjuk el a gyereket ha kérdez, mondván, hogy "Te még ehhez kicsi vagy!"? Homokba dughatjuk a fejünket, elfordulhatunk a problémától, szidhatjuk a korán érő erkölcstelen fiatalokat - de valahol felelősségünk van mindebben nekünk is, felnőtteknek. Közösen talán elkezdhetünk tenni valamit ezügyben is! Nem?