Ötvennégy

Nagyszüleim szinte a születésem pillanatában nyugdíjasok voltak. Nincs olyan emlékem, hogy ne lettek volna azok. Két idős ember, akik nagyon aktív falusi életet éltek - szerencsém volt, igazi, klasszikus, vidéki nagyszüleim voltak. Öreg nyugdíjasok: 55 éves koruktól kezdve. Jó géneket kaptak: mindketten olyan 80 évet éltek közöttünk. 25 évet nyugdíjban.

1990 környékéig max 55 évesen el lehetett menni nyugdíjba. Egy nagyon aktív életkorban, többnyire egészségesen, önmagukat és akár unokáikat is ellátva, dolgozgatva, de már nem munkaviszonyban.

Nagyon sokszor elmondtam az utóbbi időben, hogy egy olyan különleges idejét éljük a Földnek, amire még sosem volt példa: egyszerűen döbbenetesen sokáig élünk.

Hazánkban a férfiak várható élettartama most 73 év körül mozog, ami 5 évvel több, mint a 20 évvel ezelőtti volt. Ugyanez a nők körében 80 év, ami 3,5 évvel magasabb a 2000-es adathoz képest. Y. N. Harari szerint orvosilag nem lehetetlen, hogy a 21. században akár 120-130 évig is éljünk. Nyilvánvaló, hogy ezzel párhuzamosan kitágulnak az aktív életünk korlátai: egyre tovább dolgozunk, mert később kezdhetünk bele az életbe, tovább élnek otthon a gyerekeink, mert az kicsit nekünk is jó és alapvetően egészségesebben tudunk öregek lenni, hisz 50 az új 40, 60 az új 50... aztán majd mondjuk, hogy 100 az új 90?

Így felértékelődtek azok a dolgok, amelyek segítenek ebben a hosszabb életben - ezek között előkelő helyen van a fizikai erőnlét. Kimutathatóan egyre többen foglalkoznak prevencióval fiatalabb korban: többen sportolnak tudatosan (futás, kerékpár, úszás...), figyelünk az egészséges életmódra és -étkezésre, vitaminokra költünk, tudatos életmódra és sorolhatnánk. Látszólag mindenre figyelünk.

Csupán arra nem, hogy feltöltsük tartalommal ezt a hosszabb életet. A mostani negyvenesek-ötvenesek tudatalattijában ott zubog az emlék, hogy 55 évesen már nyugdíjasok voltak a nagyszülők - de ők valószínűleg 70 éves koruk előtt nem mennek nyugdíjba. Sebaj, plusz 15 aktív év, mi az nekünk?

Nagyon is sok.

Agyunk nem úgy működik, hogy pillanatok alatt átáll egy teljesen új sémára. Ahhoz felkészítés kell, segítség és támogatás, különben megy magától a saját útján. Azt pedig a korábbi generációs minták alapján fogja leginkább megtenni. És ha most nem kezdünk bele a tartalmi átalakításba, nagyon komoly mentális gondok elé nézhetünk. Mert beleragadtunk az 55 éves nyugdíj-korhatár emlékébe.

A Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem pszichológusai egy friss kutatásban arra keresték a választ, hogy hogyan változnak a korral a szenvedély, a határozottság és a pozitív gondolkodásmód közötti összefüggések, vagyis

átlagosan milyen korban veszítik el az emberek a motivációjukat az új dolgok megismerése iránt.

A válasz: 54 év. Ötvennégy év.

Ahogy az 50-es éveibe lép az ember, történik egy komoly váltás az agyunkban. A szenvedély és a határozottság közötti összefüggés gyakorlatilag megszűnik, vagyis sokkal többre lesz szükségünk, hogy véghezvigyünk valamit – mondta Hermundur Sigmundsson, az egyetem pszichológus kutatója. Ez azt jelenti, hogy az ötven fölöttiek minél lustábbak, annál nagyobb az esélyük, hogy valami új iránt érdeklődjenek. A dolog hátulütője, hogy mivel ellustulnak, ritkán tartanak ki az aktuális érdeklődésük mellett.

Az akaraterő és a sikerekbe vetett hit együttállásának megszűnésével egyre nehezebbé válik aktív érdeklődést mutatni bármi iránt, ezért Sigmundsson azt tanácsolja, hogy ötven fölött már senki ne várja, hogy majd megtalálják őt az új dolgok (legyen szó munkáról vagy hobbiról), hanem aktívan keressék azokat, amik meggyújtják benne a szikrát. Persze szikra jöhet mindenfelől: az eredeti cikk megemlíti, hogy a férfiaknak 54 évesen indulhat újra az élet, mert akkor érnek véget például az apasággal kapcsolatos korlátok, stresszesebb időszakok.

Mindenesetre sürgősen el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy hogyan töltjük fel új tartalommal az új életszakaszainkat. Ez az egyén feladatai is lehet, de sokkal inkább gondolom, hogy kiemelkedő feladata lesz ez a közeljövőben minden munkaadónak, de nem kerülheti el a felelősségét az állam sem. Ha 70, netán 75 éves korunkig dolgoznunk kell, az egy csomó új kihívás elé fog állítani minket. Mindannyiunkat. A fiatalokat is.

Csak néhány: még sosem volt olyan világ, ahol egy 75 éves tanárnak kellett tanítani tinédzsereket iskolában. De olyan sem, hogy egy munkakezdő huszonéves fiatal azt látja egy vállalatnál, hogy 70 év felettiekkel kell együtt dolgoznia, és a karrierútja bizony 50 évre kitágult. Egyre több 55-60 év feletti kollégánk lesz, akik az egyik legértékesebb alkalmazottai a vállalatoknak, hisz nagyon jól ismerik a szervezet kultúráját, dolgoznak, maximalisták. Egyelőre. Iszonyatos luxus lemondani az ő motiválásukról, de nem fogják tudni saját magukat ösztönözni.

Nem engedhetjük el a 40-45 év felettiek kezét!

Ugyanis már most el kell kezdeni felkészülni, mert ez a mai negyveneseket érinti. És nem késlekedhetünk, mert maximum 10 évünk van arra, hogy valamit meg tudjunk változtatni a gondolkodásban. Ugyanis van egy határa annak, amíg az újdonságokra nyitottak vagyunk.

Ez pedig ötvennégy év.

54.