GENERÁCIÓK

Ma Magyarországon hat generáció éli életét, hat meglehetősen különböző embercsoport. Egyszerű általánosítással azt mondhatnánk, hogy ezek a generációk mást kedvelnek, máshogy élnek, mások a tulajdonságaik. De ez nem lenne teljesen igaz, hiszen vannak közös tapasztalatok, együtt megélt évtizedek, azonos ismerősök és kollektív problémák. Az már más kérdés, hogy ezeket esetleg nem ugyanúgy élték meg ezek a generációk. 

​

Az öntudatos, lázadó X generáció (1965-1980) azt látta, hogy a munka és a pénz miatt szétesnek a családok, ugyanakkor sikert csak nagy ritkán elérő félő, bizonytalan szülők mellett nőttek fel. A mintával ez a generáció elindult szembe: látták, érezték, hogy a siker kulcsa a tudás, a kapcsolatok, a gyors reagálás. Ezért a folyamat felgyorsult: a családi közösség fontosságát – ahogy a szülőktől látták – felülírták a fogyasztói társadalom elvárásai. A nyelvtudást, a gyakorlati hozzáállást és a rugalmasabb munkaterhelést ugyanakkor még a korábban tanult hierarchikus rendszer járta át. Míg a szülők ismerték a fizetett túlóra fogalmát, az X-esek a korlátlan munkaidőt tartották "normálisnak" – hiszen ez kellett a karrierhez, az elismeréshez, az előrejutáshoz. De ez nem ment gyorsan, mert a szamárlétra idővel bedugult. A munkahelyi kultúra és így az élet szerves része lett pont az a szorongás, ami elől az X generáció menekült. Ez a generáció úgy érzi, egyedül maradt. Ennek megfelelően tele vannak kétségekkel és bizonyítási vággyal. A X-esek elkezdtek bezárni – ami egy másik típusú nyitást eredményezett. Önmagukkal kezdtek el foglalkozni, az élet értelmével, saját maguk megtalálásával. Befelé fordultak. És ez is jelentős mértékben gyorsította a következő generációk változását.

 

 

 

​

​