GENERÁCIÓK

Ma Magyarországon hat generáció éli életét, hat meglehetősen különböző embercsoport. Egyszerű általánosítással azt mondhatnánk, hogy ezek a generációk mást kedvelnek, máshogy élnek, mások a tulajdonságaik. De ez nem lenne teljesen igaz, hiszen vannak közös tapasztalatok, együtt megélt évtizedek, azonos ismerősök és kollektív problémák. Az már más kérdés, hogy ezeket esetleg nem ugyanúgy élték meg ezek a generációk. 

A Veteránok (1945 és előtte születettek) többsége nem érti a mai világot. Mint minden rendes ember, ők is szülői és társadalmi minta alapján nevelkedtek, és ilyen mintát sehol sem láttak. Életüket nagy részben a szocializmus határozta meg, amit egy vagy két világháború még tovább fertőzött. Szüleik tele voltak fájdalommal, tragédiával és keserűséggel, ami nyílván nyomot hagyott ezen a generáción is. Nem vágytak másra, mint a nyugalom, a béke, a családi harmónia. Ahogy a korábbi évtizedekben is, számukra is a mikrocsalád a központi közösségi forrás. A család összetartó erejét hangoztatta a társadalom, és az egyénben nem is volt kérdés a család fontosságának megkérdőjelezése. A mai kor nagyszülei nem is értik, hogy a gyerekeik-unokáik hova rohannak egész nap, miért váltogatják a munkahelyeiket évről-évre, miért nem lehet leülni a vasárnapi ebédhez beszélgetni valami kütyü nélkül. Bizonyára nem jó irányba megy ez a világ – gondolhatják.